Egy felületes szemlélődő erre azt mondaná, hogy nem sokban. Pedig ez nincs így. A sorozatokat különben sokan lenézik, amolyan silány árunak tekintik. Ebben lehet egy szemernyi igazság, mert ilyen is van, de a filmek között is van silány bőven. Amint már korábbi bejegyzésemben említettem, rengeteg sorozatot néztem, mindenféle műfajt, kezdve a Dallastól a Santa Barbara-n át, britt, ausztrál, mexikói, argentin, brazil és portugál sorozatokat. Aztán rákattantam a dél-koreai sorozatokra, de láttam pár japánt és egy kínait is. Ez utóbbiakról nem nyilatkoznék, mert túl keveset láttam belőlük ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak. Egy blogon egy nagyon találó hasonlatra akadtam: a filmnézők olyanok, mint a novella olvasók, a sorozatnézők pedig, mint a regény olvasók.
A sorozatok egy család, közösség, barátok sorsát követik, vicces vagy komoly történések közepette mutatják be a szereplőket. Eddig semmi rendkívüli, ez egyetemesen érvényes.
Lássuk hát a különbségeket.
A nyugati sorozatok egyik közös jellemzője az, hogy nagyon hosszúak, egyik-másik szinte végtelen, vagy több évadjuk van. A cselekmény kezdetben pergő, aztán helyben topog, mert a forgatókönyvírónak elfogyott az ihlete, de azért még húzzák-nyúzzák, hátha újból megjön. A történéseken van a hangsúly, a cselekvésen, az érzelmek kifejezése hangos(kodó), esetleg sokat lelkiznek. A trágárság elfogadott, a lustaság úgyszintén. Van, hogy a rosszat, a gonoszt emeli piedesztálra, teszi eszményképpé, azon kapjuk magunkat, hogy az ilyen szereplőknek szurkolunk. A karakterek többnyire statikusak, nem fejlődnek, nem válnak jobb emberré.
 |
| A Gentleman's Dignity |
Ezzel szemben a koreai sorozatok viszonylag rövidek, általában 16-24 részesek (kivételt képeznek a történelmi sorozatok illetve a hétvégi sorozatok, melyek 50 rész körüliek), a két évad is nagyon ritkának számít. Ez azért jó, mert az ember belátható időn belül jut a végükre. (Megesik, hogy ekkor elvonási tünetek jelentkeznek.) Szinte mindig az érzelmeken van a hangsúly, azok képezik a mozgatórugót, a kamera hosszasan elidőz az arcokon, és megmutatja az apró rezdüléseket, mert nincs minden kimondva. A kultúrájukból fakadóan a kemény munkát és a kitartást követendő példaként mutatják be, a lustaság, tunyaság ki van figurázva. A karmának fontos szerepe van, a rossz tett rossz karmát szül, és visszafordul. Aki rosszat tesz, vagy megbűnhődik, vagy hosszú keserves megpróbáltatásokon megy keresztül, míg meg nem változik. Ebből kifolyólag a karakterek fejlődnek, gyarapodnak lelkileg, jobbá válnak. Ezért egy ilyen sorozat végén érzed a katarzist. A történet átível a részeken, az egyes részek történései puzzle darabjai a nagy egésznek, amit a nézőnek kell összeraknia. Még a leggagyibb sztorinak is van egy olyan szelete, ami elgondolkoztató. És ne feledkezzünk meg a cliffhanger-ről, amit mesterfokra fejlesztettek. Úgy fejeződnek be az epizódok, hogy rágod a körmöd a következőig. S ha nagyon jó a sorozat, és csak egy hét múlva jön a következő rész, a 10 körmöd nem lesz elég. Végül, de nem utolsósorban, egy dél-koreai sorozatot nyugodtan nézhet együtt a tizenéves gyerek, a szülő és a nagyszülő, nincs bennük explicit szexjelenet. (Vigyázat, a filmekre ez nem igaz!)
Álljon itt befejezésül néhány jó sorozat mindkét kategóriából:
nyugati
Mad Men (az egyedüli, amelynek minden évadját végignéztem, és nem untam bele)
Teachers (UK)
Skins
Misfits
Sex and The City
Dr. House
Desperate Housewives (Született feleségek)
Corazon Salvaje
dél-koreai
Healer
Goblin
Legend of the Blue Sea
Kill Me, Heal Me
Empress Ki
Bridal Mask (Gaksital)
City Hunter
Gentleman’s Dignity
Secret Love Affair
No comments:
Post a Comment